Első nap a kertben
Reggelire az indiai félkész
kenyérféleséget sütöttem, mostanra már belejöttem, hogyan kell elkészíteni.
Sarjo eljött értünk a házhoz, hogy felvegyen minket. Együtt kimentünk a kertbe,
mi voltunk az elsők. Ocrát ültettünk, a gödrök már ki voltak ásva, de elő
kellett készíteni a helyeket a magoknak. Megmutatta, hogy a kézi kislapáttal
mit kell csinálni. Kiszedtük a gödör környékéről a füvet, csökkentettük a
mélységét, és puha földdel töltöttünk meg. Persze mi sokkal lassabban
haladtunk, mint Sarjo, amig mi előkészítettünk egy helyet, ő kettőt-hármat is
megcsinált. Én kertészkesztyűben dolgoztam, így könnyebb volt kiszedni a füvet,
meg nem aggódtam, hogy milyen tücsköt-bogarat fogdosok össze. Dilfuzának
felajánlottam, hogy van még egy pár kesztyűm, de azt mondta jó lesz neki
anélkül. Nap végére rájött, hogy nem olyan rossz dolog a kesztyű. Később többen
érkeztek a kertbe, becsatlakoztak ők is az előkészületekbe. A szervezet egyik
tagja, Sulayman úgy tűnt jobban ért a dolgokhoz, de volt valami hátproblémája,
ami miatt nem végezhetett fizikai munkát, így ő csak felügyelt, illetve amikor
elkészültünk, ő ültette el a magokat. Munka közben beszélgettünk, Sarjo mesélt
a vallásról. A muszlim hitet
arab kereskedők hozták be Gambiába, és állítólag békésen terjedt el. Mohammed több
dzsihádot, (azaz vallási térítő háborút) vezetett, de a halálos ágyán
betiltotta, és azt mondta senkit nem szabad erőszakkal megtéríteni. „Aki erőszakkal akar téríteni, nem ismeri a
vallást, nem igazi muszlim.” – Mondta Sarjo.
Ültettünk még magról chilipaprikát
is egy kicsi földrészre, ha kikelnek a palánták, majd nagyobb helyre ültetjük
őket. Páran nem kislapáttal, hanem kapával dolgoztak, ők sokkal gyorsabban
haladtak, jobb célszerszámnak tűnt, viszont a mi eszközeink között nem volt.
Ezeket a kertiszerszámokat a Nemától kaptuk, volt egy talicskánk, benne 3
lapát, 3 öntözőkanna, 3 machete, és 10-20 kisebb kéziszerszám, mit a kislapát
vagy a kis gereblye. A kapát akarunk, azt magunknak kell megvenni. Egy-két óra
körül, a munka után hulla fáradtan és farkaséhesen értünk haza. Jobb híján
tojást és rizst ettem, Dilfuza tésztát főzött pesztóval. Voltak mindenféle
konzervjeink, de nem volt hozzá nyitónk, legalábbis én megfeledkeztem, hogy van
egy hadtáp készletem, és azon van konzervnyitó. Ebéd után bezuhantunk az ágyba,
pontosabban a rettenetes kis kempingmatracainkra, és aludtunk egyet. A
fáradtság agyonvágott minket, éreztük, hogy a fizikai munka nem lesz egyszerű,
de majd hátha belejövünk.
Délután ötkor megjelent nálunk Sarjo, hogy megírjuk
együtt a 2019-es GLEN jelentkezést. Ez nem feltétlenül a mi feladatunk lenne,
de hát miért ne segítenénk. Lassan haladtunk, hárman ültünk minden egyes mondat
felett. Ahhoz képest, hogy Sarjo történelmet és általános természettudományt
tanít iskolában, eléggé megküzdött az angollal, ő inkább a mondatok tartalmát
mondta meg, mi meg megfogalmaztuk. Este 8-9-re végeztünk, utána vizet hoztunk a
pumpálós kútról, volt segítségünk, de mi is cipekedtünk, meg persze a kútnál ki
kell várni a sort, időbe telik, míg megtelnek a vödrök. Éjjel nagyon meleg
volt, folyt rólam a víz, a párnahuzatom kezdett szörnyű undorító lenni. A
torokfájás nem akart elmúlni, lefekvés előtt bevettem egy Algopyrin-t, hátha
azzal kialszom a dolgot. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése