Névadó ünnepség és bemutatkozó látogatások
Későn keltünk, nem volt áram,
hiába dugtuk be a hűtőt, nem ment. Szóltunk a főbérlőnknek, kiderült, hogy
tönkre volt menve egy biztosíték, és elfogyott a kredit a villanyórából. Az elektromosság úgy működik, hogy
az ember krediteket vásárol, kap egy kódot, azt bepötyögi a biztosítékon
található gombokkal és lehasználja az előre befizetett kilowattokat. A
kreditvásárlást meg lehet tenni a városban közvetlenül a szolgáltatótól, vagy
lehet telefonon keresztül csinálni, ilyenkor drágább, mert a SIM kártyára
töltött pénz után a telefonszolgáltató is lesápolja a maga részét.
Elkezdtem aggódni, hogy akkor az egész házban nem volt áram, megnéztem a tulaj
fagyasztóját, ahova a húsokat tettük. A fagyasztó nem ment egyáltalán, még csak
hűvös sem volt, a hús bűzlött, dobhattuk ki az egészet. Haddy még ott
próbálkozott, hogy csirkemell nem olyan vészes, és ha jól átsütjük jó lesz az
még… Én megmondtam, hogy mi biztos nem fogjuk megenni, ha szeretné, tartsa meg,
de mi inkább kidobjuk. Valószínűleg a fagyasztó napok óta nem ment, szörnyű
volt az egész, főleg így, hogy rengeteg pénzt dobtunk ki így. A szervezet
tagjai vitatkoztak a házigazdánkkal, elküldtek egy lányt a városba
alkatrészért, hogy megszereljék a biztosítékot, és feltöltötték kredittel a
rendszert. Reggel főztünk egy nagy adag rizst, annak is kellett már nagyon a
hűtő, délutánra azt mondták menni fog.
Délután körbe látogattuk a falu
vezetőit. Nem nagyon tudtuk követni, hogy ki kicsoda, és nem is volt mindenki
otthon, de a helyi protokolláris körök nagy részét letudtuk. Találkoztunk
például Cham-mal, aki a hatvanas években a faluban elsőként tanult meg angolul.
Közben bekukkantottunk a névadó
ünnepség előkészületeibe is, főztek az asszonyok, készítettek-rizst, kecskét,
csirkét, és még sok minden mást, a fűszereket nagy mozsarakban őrölték. A
vezetők látogatása után visszamentünk az esti ünnepségre, sokan a bejáratnál
ültek kint, mert a benti kertben hangos volt a zene. Ilyenkor a házat ahol
élnek, berendezik, mint egy szórakozóhelyet. Bérelnek rengeteg széket,
hangfalakat diszkóvilágítással, DJ-t, és mindent, ami kell a nagy felhajtáshoz.
Mindenki afrikai ruhákba öltözik. Sokan az ilyen ünnepségeken összeöltöznek, az
asszonyok megveszik ugyan azt a textíliát, és mindenki varrat magának ruhát a
saját ízlése szerint. Rengeteg mintájú anyag van, egy idősebb nőn például olyan
textília volt, amin az előző elnök portréja és neve volt jó nagyban, aki a
faluban nagyon népszerű. Nem tudtam nem megbámulni, később Haddy elmondta, hogy
az elnök népszerűsítésére rengeteg textíliát gyártottak, talán még most is
lehet kapni a faluban.
Az ünnepségen wonjo-t kínáltak,
ez egy nagyon édes, piros sűrű ital, hibiszkuszvirágból csinálják, ebben menta
is volt. Csirkét és rizst főztek, kisebb csoportokban körbe ültek az emberek,
és minden kör közepére letettek egy tál ételt. A fűszerezésben volt liszt, így
én nem ehettem, kínáltak még wonjo-val de nekem túl édes volt. Kézzel ettek, a
mi körünkben az étel jobb részeit mind Dilfuza térfelére tették. A vacsora után
tánc volt, kicsit mi is csatlakoztunk. Jól éreztük magunkat, de nem maradtunk
sokáig, mert tudtuk, hogy korán kell kelnünk.
Otthon én is kerestem magamnak valami vigasz-vacsorát,
a leggyorsabb kaja általában a rizs és a rojás volt. Lefekvés előtt még leültem
kicsit írni. Nagyon meleg volt, a tulaj azt mondta, ne használjuk a házban lévő
nagy ventilátort, mert nagyon sokat fogyaszt, de Sarjo azt monda, ha meleg van,
használjuk nyugodtan. Ahogy a felfújható matracomon ültem a laptopommal az
ölemben, hirtelen egy erős furcsaságot éreztem a combomon, azt hittem valami
hatalmas bogár mászik rajtam, aztán a furcsa érzés felerősödött és átterjedt a
jobb kezemre, amivel a laptopot fogtam. Akaratomon kívül nagyon hangosat
kiabáltam, nagyon ijesztő volt, közben tudatosult bennem, hogy áram ráz éppen,
nem tudtam koordinálni a mozdulataimat, de valahogy ledobtam a laptopot, a
képernyője hátracsapódott a földre. Zihálva meredtem magam elé, Dilfuza bejött
a szobába, és kint a ház előtt diskuráló helyiek is hangosabban tanakodtak,
biztos hallották, ahogy üvöltök. Konstatáltam, hogy élek és semmi bajom, és a
laptop is működött. Megnyugtattam magamat és Dilfuzát is, hogy minden rendben,
csak nagyon megijedtem. Valószínű azért történt az áramütés, mert Dilfuza
bedugta a nagy ventilátort, és sérült lehetett a kábel, kóboráram lett a
rendszerben, ami nagyon ügyesen megtalált engem. Így aznap is ventilátor nélkül
aludtunk, a hajam napok óta nem tudott megszáradni, kicsit kezdtem torokfájósan
göthös lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése